Eredeti üzenet:

a bíró is egy kicsit ferde hajlamú zsici.

(Eberstein, 2012.05.01; 12:03)

Eredeti üzenet:

A Cozma-gyilkosok büntetését enyhítő bírókat védi a Népszabadság

Az alábbi firkálmányt jegyző Hajba Ferenc a jogállamiságra hivatkozik a cigánybűnözők és a büntetésüket enyhítő bíróság védelmében, valamint arra, hogy "a bíróság a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján". Teszi ezt ahhoz az MSZP-hez közel álló lapban, melynek uralma alatt futószalagon hozták a koncepciós ítéleteket a bíróságok. Akkor, 2006-ban valamiért nem aggódott Hajba Ferenc a jogállamiság miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző szerint "a vagdalkozók, a bírót gyalázók sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik"...
Csak alacsony vérnyomásúaknak:
A Cozma-ítélet visszhangja
A jogállamiságra mintha nem is lenne igény az országban. Arra van, amit sokan annak hisznek: a közösségi jogrendet felülíró, privát igazságérzet elvakult érvényesítésére. Jó dolga lehet így a politikának. A jogállamiság alapértékeit részben nem ismerő, másrészt elutasító társadalom tagjaival azt csinálhat, amit csak akar.
A veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma elleni gyilkosság vádlottjainak büntetését másodfokon jelentősen enyhítő ítéletről szóló netes kommentek ugyan nem reprezentatív módon festik a közhangulatot, de elsöprő erejük azért mellbevágó. Az még inkább, hogy sokaknak ez fel sem tűnik, természetes hangja, közlésmódja lett a társadalomnak a vérgőzös felhívás minden korlátozó közösségi szabály kordonbontására.
A Cozma-ügy ítéletének néhány jellemző kommentelését idézem: "Szégyen ez az ítélet, mi lesz velünk magyarokkal?" " Aki ennyire fél a kisebbségek bosszújától, az ne menjen bírónak." "Allah tartsa meg Iránt, ahol nem talmudista-judaista törvények szerint döntenek." "Remélem a következő áldozatuk a bíró hozzátartozói lesznek!"
Kulturáltabb hangon ugyan, de igazságért kiált Veszprém kézilabdaklubja is. A törvényes eszközök mellett tesznek hitet, valójában mégis önmaguk hirdetnek ítéletet, mert az erre a feladatra hivatott bíróság szerintük "elfogadhatatlan és megengedhetetlen" döntést hozott.
A gyászolók, a hozzátartozók indulata érthető. A vagdalkozók, a bírót gyalázók - illene tudniuk, hogy nem egy bíró, hanem háromtagú bírói tanács hozza az ítéletet a táblán - sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik. A tábla nem ítélhette társtettesként elkövetett emberölési kísérletnek a tényállást, mert az "akarategységet" a történtek folyamatában nem lehetett megállapítani. Márpedig más a minősítés és az abból következő szankció, amennyiben a tettesek együttesen, közös akarattal próbálták volna szegény Cozma életét kioltani. Raffael, Németh és Sztojka magánmegítélését ez persze nem változtatja meg, ők továbbra is ócska, veszélyes bűnözők maradnak a szemünkben.
A bíróság viszont nem tehet mást: a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján. Ha nem így tenne, akkor illethetnék alappal gyalázkodó vélemények. Igaz, az elsőfokú bíróság is ezen elvek alapján járt el, s hozott más szellemű ítéletet, mint az őket felülbírálók. Ez talán nem független attól, hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek sok tárgyalást tartanak rengeteg tanúval és nagy közönséggel, sokkal könyebben kerülnek a közhangulat hatása alá, mint a fellebbezési bíróságok.
Ahogy azonban a jog nem lehet a politika szolgálólánya, úgy nem lehet az indulatoké és az előítéleteké sem. A tárgyalóterem nem sportaréna, a tényeket nem erősítheti vagy gyengítheti a skandálók hangereje. Az alkotmányból levezethető jogelv pedig nem engedi meg, hogy aszerint ítélkezzen a bíróság: mennyire volt közkedvelt az áldozat, akinek a halála egyébként megrendítő, s nagyon fáj mindenkinek.
Hajba Ferenc - Nol.hu

(Reisman, 2012.04.30; 11:49)

Eredeti üzenet:

A Cozma-gyilkosok büntetését enyhítő bírókat védi a Népszabadság

Az alábbi firkálmányt jegyző Hajba Ferenc a jogállamiságra hivatkozik a cigánybűnözők és a büntetésüket enyhítő bíróság védelmében, valamint arra, hogy "a bíróság a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján". Teszi ezt ahhoz az MSZP-hez közel álló lapban, melynek uralma alatt futószalagon hozták a koncepciós ítéleteket a bíróságok. Akkor, 2006-ban valamiért nem aggódott Hajba Ferenc a jogállamiság miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző szerint "a vagdalkozók, a bírót gyalázók sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik"...
Csak alacsony vérnyomásúaknak:
A Cozma-ítélet visszhangja
A jogállamiságra mintha nem is lenne igény az országban. Arra van, amit sokan annak hisznek: a közösségi jogrendet felülíró, privát igazságérzet elvakult érvényesítésére. Jó dolga lehet így a politikának. A jogállamiság alapértékeit részben nem ismerő, másrészt elutasító társadalom tagjaival azt csinálhat, amit csak akar.
A veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma elleni gyilkosság vádlottjainak büntetését másodfokon jelentősen enyhítő ítéletről szóló netes kommentek ugyan nem reprezentatív módon festik a közhangulatot, de elsöprő erejük azért mellbevágó. Az még inkább, hogy sokaknak ez fel sem tűnik, természetes hangja, közlésmódja lett a társadalomnak a vérgőzös felhívás minden korlátozó közösségi szabály kordonbontására.
A Cozma-ügy ítéletének néhány jellemző kommentelését idézem: "Szégyen ez az ítélet, mi lesz velünk magyarokkal?" " Aki ennyire fél a kisebbségek bosszújától, az ne menjen bírónak." "Allah tartsa meg Iránt, ahol nem talmudista-judaista törvények szerint döntenek." "Remélem a következő áldozatuk a bíró hozzátartozói lesznek!"
Kulturáltabb hangon ugyan, de igazságért kiált Veszprém kézilabdaklubja is. A törvényes eszközök mellett tesznek hitet, valójában mégis önmaguk hirdetnek ítéletet, mert az erre a feladatra hivatott bíróság szerintük "elfogadhatatlan és megengedhetetlen" döntést hozott.
A gyászolók, a hozzátartozók indulata érthető. A vagdalkozók, a bírót gyalázók - illene tudniuk, hogy nem egy bíró, hanem háromtagú bírói tanács hozza az ítéletet a táblán - sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik. A tábla nem ítélhette társtettesként elkövetett emberölési kísérletnek a tényállást, mert az "akarategységet" a történtek folyamatában nem lehetett megállapítani. Márpedig más a minősítés és az abból következő szankció, amennyiben a tettesek együttesen, közös akarattal próbálták volna szegény Cozma életét kioltani. Raffael, Németh és Sztojka magánmegítélését ez persze nem változtatja meg, ők továbbra is ócska, veszélyes bűnözők maradnak a szemünkben.
A bíróság viszont nem tehet mást: a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján. Ha nem így tenne, akkor illethetnék alappal gyalázkodó vélemények. Igaz, az elsőfokú bíróság is ezen elvek alapján járt el, s hozott más szellemű ítéletet, mint az őket felülbírálók. Ez talán nem független attól, hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek sok tárgyalást tartanak rengeteg tanúval és nagy közönséggel, sokkal könyebben kerülnek a közhangulat hatása alá, mint a fellebbezési bíróságok.
Ahogy azonban a jog nem lehet a politika szolgálólánya, úgy nem lehet az indulatoké és az előítéleteké sem. A tárgyalóterem nem sportaréna, a tényeket nem erősítheti vagy gyengítheti a skandálók hangereje. Az alkotmányból levezethető jogelv pedig nem engedi meg, hogy aszerint ítélkezzen a bíróság: mennyire volt közkedvelt az áldozat, akinek a halála egyébként megrendítő, s nagyon fáj mindenkinek.
Hajba Ferenc - Nol.hu

(Reisman, 2012.04.30; 11:49)

Eredeti üzenet:

A Cozma-gyilkosok büntetését enyhítő bírókat védi a Népszabadság

Az alábbi firkálmányt jegyző Hajba Ferenc a jogállamiságra hivatkozik a cigánybűnözők és a büntetésüket enyhítő bíróság védelmében, valamint arra, hogy "a bíróság a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján". Teszi ezt ahhoz az MSZP-hez közel álló lapban, melynek uralma alatt futószalagon hozták a koncepciós ítéleteket a bíróságok. Akkor, 2006-ban valamiért nem aggódott Hajba Ferenc a jogállamiság miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző szerint "a vagdalkozók, a bírót gyalázók sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik"...
Csak alacsony vérnyomásúaknak:
A Cozma-ítélet visszhangja
A jogállamiságra mintha nem is lenne igény az országban. Arra van, amit sokan annak hisznek: a közösségi jogrendet felülíró, privát igazságérzet elvakult érvényesítésére. Jó dolga lehet így a politikának. A jogállamiság alapértékeit részben nem ismerő, másrészt elutasító társadalom tagjaival azt csinálhat, amit csak akar.
A veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma elleni gyilkosság vádlottjainak büntetését másodfokon jelentősen enyhítő ítéletről szóló netes kommentek ugyan nem reprezentatív módon festik a közhangulatot, de elsöprő erejük azért mellbevágó. Az még inkább, hogy sokaknak ez fel sem tűnik, természetes hangja, közlésmódja lett a társadalomnak a vérgőzös felhívás minden korlátozó közösségi szabály kordonbontására.
A Cozma-ügy ítéletének néhány jellemző kommentelését idézem: "Szégyen ez az ítélet, mi lesz velünk magyarokkal?" " Aki ennyire fél a kisebbségek bosszújától, az ne menjen bírónak." "Allah tartsa meg Iránt, ahol nem talmudista-judaista törvények szerint döntenek." "Remélem a következő áldozatuk a bíró hozzátartozói lesznek!"
Kulturáltabb hangon ugyan, de igazságért kiált Veszprém kézilabdaklubja is. A törvényes eszközök mellett tesznek hitet, valójában mégis önmaguk hirdetnek ítéletet, mert az erre a feladatra hivatott bíróság szerintük "elfogadhatatlan és megengedhetetlen" döntést hozott.
A gyászolók, a hozzátartozók indulata érthető. A vagdalkozók, a bírót gyalázók - illene tudniuk, hogy nem egy bíró, hanem háromtagú bírói tanács hozza az ítéletet a táblán - sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik. A tábla nem ítélhette társtettesként elkövetett emberölési kísérletnek a tényállást, mert az "akarategységet" a történtek folyamatában nem lehetett megállapítani. Márpedig más a minősítés és az abból következő szankció, amennyiben a tettesek együttesen, közös akarattal próbálták volna szegény Cozma életét kioltani. Raffael, Németh és Sztojka magánmegítélését ez persze nem változtatja meg, ők továbbra is ócska, veszélyes bűnözők maradnak a szemünkben.
A bíróság viszont nem tehet mást: a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján. Ha nem így tenne, akkor illethetnék alappal gyalázkodó vélemények. Igaz, az elsőfokú bíróság is ezen elvek alapján járt el, s hozott más szellemű ítéletet, mint az őket felülbírálók. Ez talán nem független attól, hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek sok tárgyalást tartanak rengeteg tanúval és nagy közönséggel, sokkal könyebben kerülnek a közhangulat hatása alá, mint a fellebbezési bíróságok.
Ahogy azonban a jog nem lehet a politika szolgálólánya, úgy nem lehet az indulatoké és az előítéleteké sem. A tárgyalóterem nem sportaréna, a tényeket nem erősítheti vagy gyengítheti a skandálók hangereje. Az alkotmányból levezethető jogelv pedig nem engedi meg, hogy aszerint ítélkezzen a bíróság: mennyire volt közkedvelt az áldozat, akinek a halála egyébként megrendítő, s nagyon fáj mindenkinek.
Hajba Ferenc - Nol.hu

(Reisman, 2012.04.30; 11:49)

Eredeti üzenet:

A Cozma-gyilkosok büntetését enyhítő bírókat védi a Népszabadság

Az alábbi firkálmányt jegyző Hajba Ferenc a jogállamiságra hivatkozik a cigánybűnözők és a büntetésüket enyhítő bíróság védelmében, valamint arra, hogy "a bíróság a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján". Teszi ezt ahhoz az MSZP-hez közel álló lapban, melynek uralma alatt futószalagon hozták a koncepciós ítéleteket a bíróságok. Akkor, 2006-ban valamiért nem aggódott Hajba Ferenc a jogállamiság miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző szerint "a vagdalkozók, a bírót gyalázók sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik"...
Csak alacsony vérnyomásúaknak:
A Cozma-ítélet visszhangja
A jogállamiságra mintha nem is lenne igény az országban. Arra van, amit sokan annak hisznek: a közösségi jogrendet felülíró, privát igazságérzet elvakult érvényesítésére. Jó dolga lehet így a politikának. A jogállamiság alapértékeit részben nem ismerő, másrészt elutasító társadalom tagjaival azt csinálhat, amit csak akar.
A veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma elleni gyilkosság vádlottjainak büntetését másodfokon jelentősen enyhítő ítéletről szóló netes kommentek ugyan nem reprezentatív módon festik a közhangulatot, de elsöprő erejük azért mellbevágó. Az még inkább, hogy sokaknak ez fel sem tűnik, természetes hangja, közlésmódja lett a társadalomnak a vérgőzös felhívás minden korlátozó közösségi szabály kordonbontására.
A Cozma-ügy ítéletének néhány jellemző kommentelését idézem: "Szégyen ez az ítélet, mi lesz velünk magyarokkal?" " Aki ennyire fél a kisebbségek bosszújától, az ne menjen bírónak." "Allah tartsa meg Iránt, ahol nem talmudista-judaista törvények szerint döntenek." "Remélem a következő áldozatuk a bíró hozzátartozói lesznek!"
Kulturáltabb hangon ugyan, de igazságért kiált Veszprém kézilabdaklubja is. A törvényes eszközök mellett tesznek hitet, valójában mégis önmaguk hirdetnek ítéletet, mert az erre a feladatra hivatott bíróság szerintük "elfogadhatatlan és megengedhetetlen" döntést hozott.
A gyászolók, a hozzátartozók indulata érthető. A vagdalkozók, a bírót gyalázók - illene tudniuk, hogy nem egy bíró, hanem háromtagú bírói tanács hozza az ítéletet a táblán - sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik. A tábla nem ítélhette társtettesként elkövetett emberölési kísérletnek a tényállást, mert az "akarategységet" a történtek folyamatában nem lehetett megállapítani. Márpedig más a minősítés és az abból következő szankció, amennyiben a tettesek együttesen, közös akarattal próbálták volna szegény Cozma életét kioltani. Raffael, Németh és Sztojka magánmegítélését ez persze nem változtatja meg, ők továbbra is ócska, veszélyes bűnözők maradnak a szemünkben.
A bíróság viszont nem tehet mást: a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján. Ha nem így tenne, akkor illethetnék alappal gyalázkodó vélemények. Igaz, az elsőfokú bíróság is ezen elvek alapján járt el, s hozott más szellemű ítéletet, mint az őket felülbírálók. Ez talán nem független attól, hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek sok tárgyalást tartanak rengeteg tanúval és nagy közönséggel, sokkal könyebben kerülnek a közhangulat hatása alá, mint a fellebbezési bíróságok.
Ahogy azonban a jog nem lehet a politika szolgálólánya, úgy nem lehet az indulatoké és az előítéleteké sem. A tárgyalóterem nem sportaréna, a tényeket nem erősítheti vagy gyengítheti a skandálók hangereje. Az alkotmányból levezethető jogelv pedig nem engedi meg, hogy aszerint ítélkezzen a bíróság: mennyire volt közkedvelt az áldozat, akinek a halála egyébként megrendítő, s nagyon fáj mindenkinek.
Hajba Ferenc - Nol.hu

(Reisman, 2012.04.30; 11:49)

Eredeti üzenet:

A Cozma-gyilkosok büntetését enyhítő bírókat védi a Népszabadság

Az alábbi firkálmányt jegyző Hajba Ferenc a jogállamiságra hivatkozik a cigánybűnözők és a büntetésüket enyhítő bíróság védelmében, valamint arra, hogy "a bíróság a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján". Teszi ezt ahhoz az MSZP-hez közel álló lapban, melynek uralma alatt futószalagon hozták a koncepciós ítéleteket a bíróságok. Akkor, 2006-ban valamiért nem aggódott Hajba Ferenc a jogállamiság miatt. Az már csak hab a tortán, hogy a szerző szerint "a vagdalkozók, a bírót gyalázók sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik"...
Csak alacsony vérnyomásúaknak:
A Cozma-ítélet visszhangja
A jogállamiságra mintha nem is lenne igény az országban. Arra van, amit sokan annak hisznek: a közösségi jogrendet felülíró, privát igazságérzet elvakult érvényesítésére. Jó dolga lehet így a politikának. A jogállamiság alapértékeit részben nem ismerő, másrészt elutasító társadalom tagjaival azt csinálhat, amit csak akar.
A veszprémi kézilabdázó, Marian Cozma elleni gyilkosság vádlottjainak büntetését másodfokon jelentősen enyhítő ítéletről szóló netes kommentek ugyan nem reprezentatív módon festik a közhangulatot, de elsöprő erejük azért mellbevágó. Az még inkább, hogy sokaknak ez fel sem tűnik, természetes hangja, közlésmódja lett a társadalomnak a vérgőzös felhívás minden korlátozó közösségi szabály kordonbontására.
A Cozma-ügy ítéletének néhány jellemző kommentelését idézem: "Szégyen ez az ítélet, mi lesz velünk magyarokkal?" " Aki ennyire fél a kisebbségek bosszújától, az ne menjen bírónak." "Allah tartsa meg Iránt, ahol nem talmudista-judaista törvények szerint döntenek." "Remélem a következő áldozatuk a bíró hozzátartozói lesznek!"
Kulturáltabb hangon ugyan, de igazságért kiált Veszprém kézilabdaklubja is. A törvényes eszközök mellett tesznek hitet, valójában mégis önmaguk hirdetnek ítéletet, mert az erre a feladatra hivatott bíróság szerintük "elfogadhatatlan és megengedhetetlen" döntést hozott.
A gyászolók, a hozzátartozók indulata érthető. A vagdalkozók, a bírót gyalázók - illene tudniuk, hogy nem egy bíró, hanem háromtagú bírói tanács hozza az ítéletet a táblán - sem a jogrendet, sem az ügyet nem ismerik. A tábla nem ítélhette társtettesként elkövetett emberölési kísérletnek a tényállást, mert az "akarategységet" a történtek folyamatában nem lehetett megállapítani. Márpedig más a minősítés és az abból következő szankció, amennyiben a tettesek együttesen, közös akarattal próbálták volna szegény Cozma életét kioltani. Raffael, Németh és Sztojka magánmegítélését ez persze nem változtatja meg, ők továbbra is ócska, veszélyes bűnözők maradnak a szemünkben.
A bíróság viszont nem tehet mást: a jogszabályok szerint ítél, s csak a bizonyítható tények alapján. Ha nem így tenne, akkor illethetnék alappal gyalázkodó vélemények. Igaz, az elsőfokú bíróság is ezen elvek alapján járt el, s hozott más szellemű ítéletet, mint az őket felülbírálók. Ez talán nem független attól, hogy az elsőfokú bíróságok, amelyek sok tárgyalást tartanak rengeteg tanúval és nagy közönséggel, sokkal könyebben kerülnek a közhangulat hatása alá, mint a fellebbezési bíróságok.
Ahogy azonban a jog nem lehet a politika szolgálólánya, úgy nem lehet az indulatoké és az előítéleteké sem. A tárgyalóterem nem sportaréna, a tényeket nem erősítheti vagy gyengítheti a skandálók hangereje. Az alkotmányból levezethető jogelv pedig nem engedi meg, hogy aszerint ítélkezzen a bíróság: mennyire volt közkedvelt az áldozat, akinek a halála egyébként megrendítő, s nagyon fáj mindenkinek.
Hajba Ferenc - Nol.hu

(Reisman, 2012.04.30; 11:49)

Eredeti üzenet:

A népszabadság mikor számított médiának?

((anonymous), 2012.05.01; 09:15)